Építéstörténet

A kastély építéstörténete

Keresd neve a 1305-ben tűnik fel a történeti forrásokban. Maga a rezidencia a Becse-Gergely nemzetségből kivált bethleni Bethlen család egyik birtokközpontjaként a 15. században jelenik meg az okleveles forrásokban. A forrásokból arra is fény derül, hogy a mai kastély helyén vagy annak környékén az 1400-as évek vége felé nem is egy, hanem három udvarház helyezkedett el, várnak nevezhető ingatlanja azonban akkoriban még nem volt Keresden a családnak. Így a sokáig Árpád korinak hitt Öregtorony sem állhatott még.

A kastély legkorábbi magját tehát a nyugati részébe foglalt Udvarház képezi, amely kétségkívül a három középkori udvarház egyikének az utóda. Ezt 1559-ben búni Bethlen György (1524 előtt–1574) „a legfenségesebb királyi felségek tanácsosa feleségével Nagykárolyi Klárával együtt, restaurálta és megújította, és az alatta található pincét is beboltozta”, derül ki egy ma lappangó feliratos kőtábla latin szövegéből. Halála után, 1577-ben fiatalabb fiai, Mihály (megh. 1602) és Ferenc (1569– 1601) kapták a bethleni és keresdi birtoktestet. Az épületet tovább alakították, szépítették, helyiségeit ti. évszámos (1588) és Bethlen Mihály névbetűivel díszített címeres ajtókeret is keltezi, s a nagyobbik vendégházában állt sokáig anyjuk, Nagykárolyi Klára feliratos (1574) ágya is.

A loggia megépítéséig ennek az épületnek a bejárata a család által patronált (ma evangélikus) templom felé eső oldalon volt. Az említett feliratos emléktábla, amely 1979-ben még a loggia felőli bejárat felett volt befalazva, eredetileg másutt lehetett, talán éppen a ma is működő, kis udvar felőli bejárat felett. Az udvarháznak a nagy udvar felőli oldala ugyanis eredetileg várfalszerű homlokzat lehetett. Ezen a szinten látható ma is egyik keskeny lőrése, amelynek rézsűs nyílása az Öregtorony falának irányul. Ez azt igazolja, hogy a tornyot utólag építették hozzá a már létező udvarház külső falához, felszámolva a korábbi lőrés funkcióját. Az Öregtorony egyik ablakkeretét M(ichael) B(ethlen) monogramja és 1598-as felirata díszíti, arra utalva, hogy az Öregtornyot végső menedékként Mihály ragasztatta 1598 előtt az udvarházához. A torony akkoriban egy szinttel alacsonyabb volt, pártázatos védőemelet koronázhatta.

Bethlen Mihály fia és örököse, Ferenc (1602 előtt–1653), I. Rákóczi György főudvarmestere 1633-ban Kemény Katát vette feleségül. Ő építtette meg a sokszögű Szegeletes Bástyát, valamint a hozzá csatlakozó, 2–3 földszinti és emeleti helyiségből álló Kápolna-szárnyat. Szándéka kétségtelenül az volt, hogy a régi udvarházat egy új, külső erődövbe foglalja.

A külső védőfal véglegesítése azonban Bethlen Ferenc és Kemény Kata fiaira hárult a történetíró Farkasra (1639–1679), Gergelyre (1641–1697) és Elekre (1643–1696). Az utókor szerencséjére Bethlen Elek építkezéseinek majd minden fázisát feliratok keltezik. Ezek alapján a külső bástyás védőöv építése 1670 és 1691 között mehetett végbe. A védőfallal egyidőben a keleti emeletes szárny (1683), az Új-szárny, kiépítésével teljesítette ki apja építkezését. A régi udvarházat és az Öregtornyot is átalakíttatta némileg: az udvarházat a várfalig bővítette ki, szobáit (az északiakat leszámítva) stukkódíszes boltozatokkal látta el, ugyanígy az Öregtorony lakószintjeit. 1668-ra épült meg az udvarház új udvari homlokzataként a díszlépcső és a loggia. Az utóbbit a kapu felé, a Kápolna-szárnyig tervezte meghosszabbítani, de erre végül már sosem került sor. A loggia szintjéről indult az Öregtorony felső szintjeire vezető 1688-ra felépült lépcsőtorony is. A külső védőöv azonban ellehetetlenítette az udvar közepén álló torony védőfunkcióját, ami miatt egy szinttel felmagasítottak.

A kastély 1949-ig volt az építtető család lakóhelye. Elűzésük után az államosított kastély termelőszövetkezet központja lett, zöldség és gyümölcs-lerakatként használták. Az 1960-as években kezdődött el a restaurálása (1971–1977). A Segesvár közelsége miatt is vonzó épületben valamilyen, a politikai elit tagjainak szánt szállót képzeltek el. 1977-ben azonban felszámolták a bukaresti Műemlékigazgatóságot, telephelyeit, így Keresdet is felhagyták. Az őrizetlenül maradt épület a környékbeli lakosok építőanyag forrása lett. Az 1980-as években az elhagyott kastély tetőzete, mennyezetei és boltozatai tönkrementek, reneszánsz faragványainak, feliratainak egy része, asztalosmunkái teljesen eltűntek. Az 1990-es rendszerváltás után ismét hozzákezdtek a restaurálásához. Ezúttal is valamilyen luxus-motel létrehozása lehetett a cél. Új fedélszékek és héjazat, valamint födémek készültek rengeteg betonozással; díszlépcsőit betonrámpákkal helyettesítették. Ezek a munkálatok akkor szakadtak meg, amikor kiderült, hogy a Bethlen család pert indított az ingatlanért. A kastély jogos tulajdonosai, a Bethlen család leszármazottai 2007-ben jutottak ismét az ingatlan birtokába. Lényegében egy lakhatatlan romot örököltek, aminek felújítását saját erejükből nem vállalhatták. 2014-ben 50 esztendőre bérbe adták a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, mely az általa restaurált kastélyban történeti kiállítást, képzési és nevelési központot működtet.

Bethlen György és Nagykárolyi Klára 1559-es emléktáblája (lappang)

Bethlen Elek 1683-as emléktáblája az Új-szárny főhomlokzatán